A térd konzervatív kezelése


Nincs általánosan elfogadott egységes és pláne üdvözítő kezelési protokoll, amely minden sérültre egyformán alkalmazható lenne. A kezelést befolyásolja a sérülés időpontja, az egyéb sérülések megléte vagy hiánya, az életkor, a beteg aktivitási szintje, az instabilitás mértéke, LCA-sérülés elülső-keresztszalag típusa, és a betegnek a rehabilitációs könyökízület periarthritis kezelése kapcsolatos kooperációs készsége.

a térd konzervatív kezelése

A kezelést befolyásoló tényezők a következők A sérült életkora: nincs egyértelmű életkor szerinti korlátozás, mivel az emberek aktivitása minden korcsoportban lehet magas. Az aktivitási szint a műtéti javallat felállítása szempontjából a fő tényező. A műtét a nagyon aktívak esetében a legelőnyösebb, ugyanis ezek a betegek gyakran sokkal inkább hajlandóak résztvenni egy intenzív rehabilitációs programban.

Térdszalag-sérülések

A kevésbé aktív betegek, akik nem végeznek hirtelen irányváltoztatással-csavarodással járó tevékenységet vagy el tudják fogadni az aktivitásuk módosítását, gyakran kezelhetők konzervatív úton és nem igényelnek műtétet.

A kombinált sérülés fennállása szintén fontos a kezelési terv felállítása szempontjából.

Térdsérülés Elég egy rossz mozdulat A térdsérülések esetében egy rossz mozdulat váltja ki a problémát.

Legtöbben úgy gondolják, hogy a többi szalag társult sérülése növeli a valószínűségét annak, hogy az LCA-sérülés konzervatív kezelése funkcionális instabilitáshoz vezet. Ez az állítás azonban még vitatott. Az LCA-szakadások gyakran a térd konzervatív kezelése egyik vagy mindkét meniscus sérülésével.

Elülső keresztszalag-sérülés konzervatív kezelése

Ha visszavarrható meniscus-sérülést diagnosztizálunk a  komplett LCA-szakadással egyidejűleg, akkor az LCA-rekonstrukció mellett egyidejűleg a meniscus-visszavarrás elvégzése is javasolt. Ha csak a meniscust a térd konzervatív kezelése vissza ilyen esetekben és a szalagot nem rekonstruáljuk, akkor a meniscus-szakadás gyakran kiújul.

a térd konzervatív kezelése

Olyan betegeknél azonban, akiknek krónikus LCA-szakadásuk van, de a kórelőzményükben nem szerepelnek pivot shift-epizódok, és a meniscus nem reinszertálható, a meniscus sérült része eltávolítható, és nagy valószínűséggel a panaszaik megszünnek.

Az instabilitás mértéke.

Fő navigáció

Vitatott, hogy azok a betegek, akiknek generalizált szalaglazaságuk van, vajon nagyobb instabilitásos tünetekkel bírnak-e LCA-sérülés után, mint a normál laxitású páciensek. Ismétlődő kimozdulás és pozitív pivot shift. Bebizonyosodott, hogy azoknak a sportolóknak, akiknek elszakadt az LCA-juk, és a tibiájuk a femurhoz viszonyítva kórosan előremozdul összehasonlítva az ép oldallal, de negatív vagy csak enyhén pozitív a pivot shift tünetük, kevesebb problémájuk van konzervatív kezelés után, mint azoknak a betegeknek, akiknek sokkal drámaibb pivot shift fenoménjük van.

Az ismétlődő kimozdulás-érzések és pozitív pivot shift általában műtéti kezelést tesznek szükségessé.

A beteg kooperációskészsége: Alapvető fontosságú, hogy az LCA-műtétre kerülő beteg alkalmas és hajlandó legyen résztvenni a posztoperatív rehabilitációs programban. Azok a betegek, akik hajlandók a rehabilitációra a sérülést követő akut szakaszban, valószínűleg együttműködnek a rehabilitációban a műtét után is.

a térd konzervatív kezelése

Konzervatív kezelés A konzervatív kezelés a nagyon fiatal és a nagyon öreg sérültek esetében javasolt. Azok a betegek, akik kevésbé aktívak és nem vesznek részt olyan aktivitásokban, amelyekben irányváltoztatással vagy csavarodással járó mozdulatok vannak, ugyancsak kezelhetők konzervatívan.

Kapcsolódó tartalmak

Néha tudományos célból is kiválasztanak betegeket, hogy kiderüljön milyen a konzervatív kezelés végeredménye. Ha elmozdulás-érzés, fájdalom vagy duzzanat alakul ki, a műtét későbbi időpontban is elvégezhető.

A különböző térdszalagok sérülései Elülső keresztszalag sérülése Az elülső keresztszalag szakadása a térdízület megcsavarodásával vagy oldalra billenésével jön létre, amikor a lábfej rögzült az egyik irányban és a térd ellentétes irányban fordul el felette, de gyakori trauma ugrást követően nyújtott lábbal talajra érkezéskor, ha a térd túlfeszített helyzetben van. Nagyon gyakori a labdajátékokban, mint labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, a küzdősportoknál, a jégkorongban, korcsolyázásnál és más téli sportoknál.

Ezt a lehetőséget azonban mindig meg kell beszélni a beteggel. A konzervatív kezelés a következőket foglalja magába A sérülés akut kezelése a duzzanat és fájdalom csökkentésével, külső térdrögzítő viselése, mobilizációs gyakorlatok fokozatos növelése, jegelés és gyulladásellenes gyógyszerelés.

Az izmok rehabilitációjának a lehető leggyorsabb megkezdése.

Az arthrózis konzervatív kezelési lehetőségei

A térd konzervatív kezelése gipszrögzítést, amely az első napban szükséges volt, amilyen gyorsan lehetséges el kell távolítani. Funkcionális gyakorlatok lehető legkoraibb megkezdése. Amint lehetséges kerékpározás, úszás, egyenesirányú jogging végezhető.

  1. Krónikus izületi gyulladás
  2. Szalagsérülések
  3. Hogyan előzzük meg és kezeljük a térd elülső keresztszalagjának sérülését.
  4. A csípő artrózisának kórházi kezelése
  5. Tabletták a lábízületek fájdalmához
  6. Milyen gyógyszerek tartalmaznak glükózamint és kondroitint

Ezek a terhelések akkor kezdhetők meg, amikor az ízület teljes mozgásterjedelme helyreállt és a duzzanat megszünt. A magas-rizikójú, sok irányváltoztatással-csavarodással járó terhelések az LCA-sérülés utáni hétben kerülendők.

Iliotibialis-szindróma

Külső térdrögzítő viselése javasolható, amikor a sportolók visszatérnek az sok irányváltoztatással-csavarodással a térd konzervatív kezelése sportágakba. A brace egy bizonyos biztonságot nyújthat a betegeknek és megelőzheti a hyperextenziót.

Kis terhelésnél kivédheti a tibia femurhoz viszonyított előremozdulását. A funkcionális brace-k hatékonysága azonban tudományosan még nem bizonyított. A külső térdrögzítő viselése főleg azoknak a sportolóknak javasolt, akiknél csak alkalmilag fordul elő pivot shift és kimozdulás-érzés. Minimális műtéti beavatkozásra lehet szükség például meniscus-sérülések, szakadt LCA-csonk beékelődése esetén, amikor beakadás és ízületi blokk, ismétlődő duzzanatok vagy szüntelen fájdalom és térdízületi diszkomfort tapasztalható.

Ilyen esetekben preoperatíve az MRI segítheti e képletek megítélését. A konzervatív módszerrel kezelt betegeket alaposan fel kell világosítani az ilyen ellátás veszélyeiről.

A továbbiakban óvatosnak kell lenniük az aktivitásukat illetően, kerülni kell az irányváltoztatással-csavarodással járó mozgásokat. Ha kimozdulás-érzések, elakadások vagy ismétlődő fájdalom és duzzanat lépnek fel, műtétre lehet szükség.