A térd konzervatív kezelése
Nincs általánosan elfogadott egységes és pláne üdvözítő kezelési protokoll, amely minden sérültre egyformán alkalmazható lenne. A kezelést befolyásolja a sérülés időpontja, az egyéb sérülések megléte vagy hiánya, az életkor, a beteg aktivitási szintje, az instabilitás mértéke, LCA-sérülés elülső-keresztszalag típusa, és a betegnek a rehabilitációs könyökízület periarthritis kezelése kapcsolatos kooperációs készsége.
A kezelést befolyásoló tényezők a következők A sérült életkora: nincs egyértelmű életkor szerinti korlátozás, mivel az emberek aktivitása minden korcsoportban lehet magas. Az aktivitási szint a műtéti javallat felállítása szempontjából a fő tényező. A műtét a nagyon aktívak esetében a legelőnyösebb, ugyanis ezek a betegek gyakran sokkal inkább hajlandóak résztvenni egy intenzív rehabilitációs programban.
Térdszalag-sérülések
A kevésbé aktív betegek, akik nem végeznek hirtelen irányváltoztatással-csavarodással járó tevékenységet vagy el tudják fogadni az aktivitásuk módosítását, gyakran kezelhetők konzervatív úton és nem igényelnek műtétet.
A kombinált sérülés fennállása szintén fontos a kezelési terv felállítása szempontjából.
Térdsérülés Elég egy rossz mozdulat A térdsérülések esetében egy rossz mozdulat váltja ki a problémát.
Legtöbben úgy gondolják, hogy a többi szalag társult sérülése növeli a valószínűségét annak, hogy az LCA-sérülés konzervatív kezelése funkcionális instabilitáshoz vezet. Ez az állítás azonban még vitatott. Az LCA-szakadások gyakran a térd konzervatív kezelése egyik vagy mindkét meniscus sérülésével.
Elülső keresztszalag-sérülés konzervatív kezelése
Ha visszavarrható meniscus-sérülést diagnosztizálunk a komplett LCA-szakadással egyidejűleg, akkor az LCA-rekonstrukció mellett egyidejűleg a meniscus-visszavarrás elvégzése is javasolt. Ha csak a meniscust a térd konzervatív kezelése vissza ilyen esetekben és a szalagot nem rekonstruáljuk, akkor a meniscus-szakadás gyakran kiújul.
Olyan betegeknél azonban, akiknek krónikus LCA-szakadásuk van, de a kórelőzményükben nem szerepelnek pivot shift-epizódok, és a meniscus nem reinszertálható, a meniscus sérült része eltávolítható, és nagy valószínűséggel a panaszaik megszünnek.
Az instabilitás mértéke.
Fő navigáció
Vitatott, hogy azok a betegek, akiknek generalizált szalaglazaságuk van, vajon nagyobb instabilitásos tünetekkel bírnak-e LCA-sérülés után, mint a normál laxitású páciensek. Ismétlődő kimozdulás és pozitív pivot shift. Bebizonyosodott, hogy azoknak a sportolóknak, akiknek elszakadt az LCA-juk, és a tibiájuk a femurhoz viszonyítva kórosan előremozdul összehasonlítva az ép oldallal, de negatív vagy csak enyhén pozitív a pivot shift tünetük, kevesebb problémájuk van konzervatív kezelés után, mint azoknak a betegeknek, akiknek sokkal drámaibb pivot shift fenoménjük van.
Az ismétlődő kimozdulás-érzések és pozitív pivot shift általában műtéti kezelést tesznek szükségessé.
A beteg kooperációskészsége: Alapvető fontosságú, hogy az LCA-műtétre kerülő beteg alkalmas és hajlandó legyen résztvenni a posztoperatív rehabilitációs programban. Azok a betegek, akik hajlandók a rehabilitációra a sérülést követő akut szakaszban, valószínűleg együttműködnek a rehabilitációban a műtét után is.
Konzervatív kezelés A konzervatív kezelés a nagyon fiatal és a nagyon öreg sérültek esetében javasolt. Azok a betegek, akik kevésbé aktívak és nem vesznek részt olyan aktivitásokban, amelyekben irányváltoztatással vagy csavarodással járó mozdulatok vannak, ugyancsak kezelhetők konzervatívan.
Kapcsolódó tartalmak
Néha tudományos célból is kiválasztanak betegeket, hogy kiderüljön milyen a konzervatív kezelés végeredménye. Ha elmozdulás-érzés, fájdalom vagy duzzanat alakul ki, a műtét későbbi időpontban is elvégezhető.
A különböző térdszalagok sérülései Elülső keresztszalag sérülése Az elülső keresztszalag szakadása a térdízület megcsavarodásával vagy oldalra billenésével jön létre, amikor a lábfej rögzült az egyik irányban és a térd ellentétes irányban fordul el felette, de gyakori trauma ugrást követően nyújtott lábbal talajra érkezéskor, ha a térd túlfeszített helyzetben van. Nagyon gyakori a labdajátékokban, mint labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, a küzdősportoknál, a jégkorongban, korcsolyázásnál és más téli sportoknál.
Ezt a lehetőséget azonban mindig meg kell beszélni a beteggel. A konzervatív kezelés a következőket foglalja magába A sérülés akut kezelése a duzzanat és fájdalom csökkentésével, külső térdrögzítő viselése, mobilizációs gyakorlatok fokozatos növelése, jegelés és gyulladásellenes gyógyszerelés.
Az izmok rehabilitációjának a lehető leggyorsabb megkezdése.
Az arthrózis konzervatív kezelési lehetőségei
A térd konzervatív kezelése gipszrögzítést, amely az első napban szükséges volt, amilyen gyorsan lehetséges el kell távolítani. Funkcionális gyakorlatok lehető legkoraibb megkezdése. Amint lehetséges kerékpározás, úszás, egyenesirányú jogging végezhető.
- Krónikus izületi gyulladás
- Szalagsérülések
- Hogyan előzzük meg és kezeljük a térd elülső keresztszalagjának sérülését.
- A csípő artrózisának kórházi kezelése
- Tabletták a lábízületek fájdalmához
- Milyen gyógyszerek tartalmaznak glükózamint és kondroitint
Ezek a terhelések akkor kezdhetők meg, amikor az ízület teljes mozgásterjedelme helyreállt és a duzzanat megszünt. A magas-rizikójú, sok irányváltoztatással-csavarodással járó terhelések az LCA-sérülés utáni hétben kerülendők.
Iliotibialis-szindróma
Külső térdrögzítő viselése javasolható, amikor a sportolók visszatérnek az sok irányváltoztatással-csavarodással a térd konzervatív kezelése sportágakba. A brace egy bizonyos biztonságot nyújthat a betegeknek és megelőzheti a hyperextenziót.
Kis terhelésnél kivédheti a tibia femurhoz viszonyított előremozdulását. A funkcionális brace-k hatékonysága azonban tudományosan még nem bizonyított. A külső térdrögzítő viselése főleg azoknak a sportolóknak javasolt, akiknél csak alkalmilag fordul elő pivot shift és kimozdulás-érzés. Minimális műtéti beavatkozásra lehet szükség például meniscus-sérülések, szakadt LCA-csonk beékelődése esetén, amikor beakadás és ízületi blokk, ismétlődő duzzanatok vagy szüntelen fájdalom és térdízületi diszkomfort tapasztalható.
Ilyen esetekben preoperatíve az MRI segítheti e képletek megítélését. A konzervatív módszerrel kezelt betegeket alaposan fel kell világosítani az ilyen ellátás veszélyeiről.
A továbbiakban óvatosnak kell lenniük az aktivitásukat illetően, kerülni kell az irányváltoztatással-csavarodással járó mozgásokat. Ha kimozdulás-érzések, elakadások vagy ismétlődő fájdalom és duzzanat lépnek fel, műtétre lehet szükség.
