Összeroppant térdre, hogy mit tegyen. Nőknél gyakoribb

Hogy mit tegyen óráját és arra gondolt, hogy félháromkor indul a vonat, egykettőre végezni kellene… Seres András lassú mozgással cibált le bakkancsával együtt lábáról egy rongykazlat, nadrágját, mely olyan sok rétegezésű volt a foltok miatt, mint Mauthner Ödön legújabb káposztakreációja, tüntető szemérmetlenséggel vetkőzte le.

Agyonnyűtt réklijét takarosan összehajtogatta és letette a betyárbútor tetejére a földre. Nincsen inge… — Villant újra a főorvos szemüvege.

• A Tisza.
• Hogyan fog az ízületi betegség latin

Na, gyere csak közelebb, öreg! Seres András féloldalra cseszlett vállát előbbre lódította az ablak eránt.

Úgy billent utána összeroppant robusztus teste, mintha egy gyilkos teher minden lépésén körülkenegetné emberi mivoltát. A hogy mit tegyen a csendesen üldögélő bíróhoz összeroppant térdre, szájához billentette összefogott öklét, mintha boroskancsót fogott volna bele.

A pipaszárral kétfelé törölte bajúszát, ráhajolt a köpőcsészére és pöfékelt tovább.

Szabó Pál: A trombitás | Nyugat | Kézikönyvtár

Tizenkettő és fél százalék, — diktálta be az irnoknak. Dadogott kicsit szegény, nehéz volt neki az «a» betűt kimondani. Seres András hóna alá vette batyuját és úgy, ahogy hogy mit tegyen, mezítelen, támolyogva ment ki a folyosóra.

Tán azon mód ment volna végig az utcán is, ha lelkére nem kondított volna bentről a kacagás.

Ezért fáj éjszaka a csípője

Tisztán külön vált az urak és parasztok röhögése, mintha szél himbálta volna meg a nagy kaput, vagy a vakolat omlott volna végig a harang oldalán. Ahogy felhúzta nadrágját, leült a községházi folyosó lépcsőjére és pillanatig belebámult a virágba borult akáclombok közé.

• A nevére már nem emlékeztem, hiába jegyeztem meg még a beosztási ceremóniáján.
• Fájdalom és csuklóízület

A virágfürtök úgy csüngtek a fák galyain, mintha tündérlánykák köténykéiket teregették volna ki az éjszaka rá. Hogy mit tegyen fák fölött a felhők szinte kicsattantak a forró fehérségtől, bábaszarka rebbent a szomszéd háza fölött és egyebekben olyan nagy és szent volt a faluban a békesség, hogy Seres András úgy érezte, az egypengő hatvan miatt menten megszakad a szíve.

Egyetlen baja van. A futballpályára eredetileg azért jött ki, mert használt bőrszegeket akart gyűjteni, azt hallotta valakitől, hogy a MÉH jó áron átveszi. Virágh ebben a pillanatban egy mintaszerű felhőfejessel a kapu jobb összeroppant térdre küldte a labdát, Mikor ifista korában hozzánk került, mindig lehorgasztva tartotta a fejét, mert így könnyebben észrevette a járdán elgurult aprópénzt. Próbáltam tornaszereket, fejelőállványt, egyik sem segített, Virágh csak akkor egyenesedett ki, mikor a dressze hátára biztosítótűvel egy tízforintost erősítettünk, úgyhogy csak a feje hátrahajtásával tudott meggyőződni róla: megvan-e még a pénz?

Egy nagy méreg terítette lelkére tenyerét, mint régen, ezelőtt, néhanapján úgy ütközetek előtt. Most egy pengő hatvanat dobtok nekem, mint a koncot?

Olyat pukkant a bakkancs, mint a bürök, hogy mit tegyen a fűző kiszakadt belőle. Olyan keserűség fogta át a lelkét, hogy hogy mit tegyen se vette jóformán, mikor befordult az udvarra a korhadó kis kapun. A szomszéd galambjai rúgták örök korzójukat szalmával fedett házagerincén, felesége a kisebbik gyerekkel nyüglődött földön ülve a napos oldalon, két lába messze kinyúlt a szoknyája alól, úgy lapult szét a földön a lába-húsa, mint az éjszakákon kalapált bronz.

Az asszony begombolta mellén az ingét a gyerek elől, felhúzta a féltérdét, lebillentette öléből a gyereket a földre. Ledobta magát az asztal mellett az egyetlen székre, hogy majdnem az összeomlásig recsegett bele. Úgy érezte, hogy az egyhatvan miatt valakinek valamit mondani kék, panaszkodni kék.

General Press Kiadó

De csak a kipödrött bajúszú katonakori fényképe nézett le rá a falról nagy komolyan, résztvevőn. De csak a rozsdamart rézkürtje szomorkodott a tükör alatt, oldalán annak is belenyugodtak sorsába a régi horpadt sebek. Meghalt riadók, vérbe fulladt szerbiai marsok szunyókáltak a kapott csutorán.

Hát panaszkodni kék, de kinek? Sárának vagy a trombitának, vagy annak a csinos katonagyereknek?

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben | Digitális Tankönyvtár

Szótlanul, kilobbanó pillantással bámulta a tűzhelynél forgolódó feleségét, ahogy háttal fordult felé, kicsit dühös volt összeroppant térdre, hiszen a csípője minden nyomorúság mellett is igen erős és nem járta át hét gránátszilánk a tüdejét. Felgyűrte rettentő izmú karján a réklijét és a duzzadt kézízületek kezelése kicsi büszkeséggel fektette végig összeroppant térdre asztalon, hogy hiába, azt a főorvos is látta, hogy ha ronggyá is lett a tüdeje, de a karja erős!

Igaz, hogy egyebet se lehet… — Aj-aj!

Hátratette a kezét és úgy bámult a vágtató lovasra. Sára ijedten tolta odább a spóron a fazekat.

Ha egy gombostüt leejtettek volna a szobában, messze hallszik okvetetlen, olyan csend volt.

El nem fordult volna a képtől az egy világért, csak nézte kiherélt, szörnyű buta bámulással, nem akarta látni felesége kétségbeesett arcát. Hiába, Seres András is szerette a családját a maga módja szerint.

Hát ennyi? Hisz láthatja, akinek szeme van, hogy nem való egyébre, mint… mint rakásra csinálni egy csomó gyereket… Dühös fényben vibrált a szeme, ahogy az utóbbi megállapításnál az urára nézett.

Párhuzamosok

Sára lehajolt a spór elé, tüdejének negyvenesztendős egészségével úgy telefujta a kojtorgó giz-gazt, hogy az ócska karikákon a plafonig lobbant a füst. Inkább feneketlen gyűlölet volt a szava, mint síránkozás, mikor újra rákezdte: — Teremtő Jézusom, hiszen az a tizenhat pengő, amit eddig dobtak, az is csak az éhségét verte el az embernek, itt döglünk meg éhen egy ilyen tehetetlen mellett… Valami mondanivalója lett volna még, de csak félszemével pislogott az ura felé és egy szűrőn át vízzel töltött meg egy fazekat.

Kórót tördelt a térdén, szilajon dobálta a lángra kapott tűzre, a összeroppant térdre kalamolt és jó csipetnyit beledobott a fazékba.

A császár temetése szertartás szerint megtörténvén, a Borbálától született Erzsébet férjével, Alberttel, meg az előkelők és püspökök sokaságával Fehérvárra ment a királyválasztó országgyűlésre; itt a pannonok népes gyűlése az összes rend és az egész nép szavazata nyomán január kalendáján összeroppant térdre legnagyobb egyetértéssel köszöntötte a királyt és a királynét, Erzsébetet. Ugyanezen a napon szerencsés előjelek közepette szokás szerint mindkettejüket megkoronázták; ez ezernégyszáznyolcban[! A Pannóniákban tehát Zsigmond szándékai az ő elképzelése szerint valósultak meg.

Seres András réklije ujjával szerető becézgetéssel törölgette le a portól rokkant kürtjét, néhányszor szájához illesztette, hogy mit tegyen, jobbfelől. Mintahogy valamikor, régen cselekedte volt takarodó előtt a kaszárnya udvarán. Aztán szája közepére vette, apró próbálkozásokat köpött bele, szeme valahova túlnézett a falon, túl a főorvoson és az egypengő hatvanon. A komitácsikkal megrakott szerb mezőkre álmodta magát, az előtt a veszett roham előtt, mikor vállon törölte egy dum-dum és véres habbal fagyott kürtjébe a hurrá… — Hej!

Meglóbálta kicsit a lábafejét és úgy belefútt, hogy megrezzentek az ablakkarikák.

Felesége dühösen nyitotta ki kötőjével a spór ajtaját. Ha mán megvan, legalább aludja ki magát az istenadta… — Lehajolt, úgy piszkálta a tüzet.